A modern jegybanki gyakorlat leírására az új-keynesi 3 egyenletes modell szolgál: egy keresleti (IS) egyenlet, egy Phillips-görbe és egy monetáris politikai szabály. A három egyenlet együttes megoldása adja a kibocsátási rést, az inflációt és a jegybanki alapkamatot.
Feladat. A természetes reálkamat 2%, az inflációs cél 2%, α = 1, κ = 0,5, gn = 1,5, gy = 0,25, β = 1. Sokkok nincsenek. Mekkora a kibocsátási rés, az infláció és a jegybanki kamat?
Sokkok nélkül a gazdaság a célon van: a rés nulla, az infláció megegyezik a céllal, a nominális kamat pedig a természetes reálkamat és a cél összege (2 + 2 = 4%). Ez a modell nyugalmi állapota.
Feladat. Ugyanez a gazdaság, de pozitív keresleti sokk éri: eIS = 2. Hogyan reagál a jegybank?
1. A nominális és a reálkamat összekeverése az IS-ben. Az IS-görbe a reálkamattól függ: (i − πe). A Taylor-szabály viszont a nominális kamatot adja meg.
2. A Taylor-elv figyelmen kívül hagyása. Ha gn ≤ 1, a modell instabil: az infláció emelkedésére a reálkamat csökkenne, ami tovább élénkítené a keresletet.
3. Az egyenletek egyenkénti megoldása. A három egyenlet szimultán rendszert alkot — y, π és i egyszerre határozódik meg. Ezért kell a zárt alakú megoldás vagy a behelyettesítés.
4. A kibocsátási rés mértékegysége. Az y itt a potenciálistól való százalékos eltérés, nem abszolút összeg. y = 1 azt jelenti, hogy a kibocsátás 1%-kal meghaladja a potenciálisat.
Számold ki a saját adataiddal — a kalkulátor kiírja a teljes levezetést és megrajzolja az ábrát.
Inflációs célkövetés kalkulátor megnyitása →A Taylor-szabály azt írja le, hogyan állítja a jegybank az alapkamatot: i = rⁿ + π + gₙ(π − π*) + gᵧy. A kamat annál magasabb, minél inkább meghaladja az infláció a célt, és minél nagyobb a pozitív kibocsátási rés.
Azt, hogy a jegybanknak az infláció egy százalékpontos emelkedésére egynél nagyobb mértékben kell emelnie a nominális kamatot (gₙ > 1). Csak így nő a reálkamat, ami valóban vissza tudja fogni a keresletet. Enélkül a modell instabil.
Mert a teljes semlegesítés túlzottan nagy kamatingadozást és kibocsátás-áldozatot igényelne. A Taylor-szabály egy optimális kompromisszum: részben az inflációt, részben a kibocsátási rést stabilizálja, a gₙ és gᵧ súlyok arányában.
Az a reálkamatláb, amely mellett a gazdaság a potenciális kibocsátásán van, és az infláció stabil. A modellben rⁿ jelöli; ha a tényleges reálkamat ennél magasabb, a kereslet visszaesik, ha alacsonyabb, élénkül.