A háromszektoros modellben az állam is megjelenik: kormányzati vásárlásokkal és adókkal. Mivel a jövedelem egy része adóként elvonásra kerül, a multiplikátor kisebb lesz, mint a kétszektoros modellben — az adó ugyanis kiszivárogtatja a keresletet a körfolyamatból.
Feladat. Egy háromszektoros gazdaságban az autonóm fogyasztás 200, a fogyasztási határhajlandóság 0,8, a beruházás 280, a kormányzati vásárlások 400, az autonóm adó 100, az adókulcs 0,25. Mekkora az egyensúlyi jövedelem, a kiadási multiplikátor és a költségvetési egyenleg?
| Paraméter | Jel | Érték |
|---|---|---|
| Autonóm fogyasztás | C₀ | 200 |
| Fogyasztási határhajlandóság | c | 0,8 |
| Autonóm beruházás | I₀ | 280 |
| Kormányzati vásárlások | G | 400 |
| Autonóm adó | T₀ | 100 |
| Adókulcs | z | 0,25 |
1. Az autonóm adó szorzása c-vel. A számlálóban −c·T₀ szerepel, nem −T₀. Az adó ugyanis a fogyasztáson keresztül hat, ezért a fogyasztási határhajlandósággal kell szorozni.
2. Az adókulcs helye a nevezőben. A helyes forma 1 − c(1 − z), nem 1 − c − z vagy 1 − (c − z). Először a zárójelet számold ki.
3. Az adómultiplikátor előjele. Az adómultiplikátor negatív: az adóemelés csökkenti a jövedelmet. Abszolút értéke is kisebb a kiadási multiplikátornál, mert az adó csak közvetve, a fogyasztáson keresztül hat.
4. Az adóbevétel autonóm részének elfelejtése. A teljes adóbevétel T = T₀ + z·Y, nem csak z·Y. A költségvetési egyenlegnél ez gyakori hibaforrás.
Számold ki a saját adataiddal — a kalkulátor kiírja a teljes levezetést és megrajzolja az ábrát.
Háromszektoros modell kalkulátor megnyitása →Mert a kormányzati vásárlás közvetlenül keresletet jelent, míg az adócsökkentés csak a rendelkezésre álló jövedelmen keresztül hat: a többletjövedelemnek csak a c hányadát költik el, a többit megtakarítják. Ezért az adómultiplikátor abszolút értéke c-szerese a kiadási multiplikátornak.
Az adókulcs (z) automatikusan tompítja a gazdasági ingadozásokat: fellendülésben nő az adóbevétel, ami fékezi a keresletet, recesszióban pedig csökken, ami támogatja azt. Mindez külön kormányzati döntés nélkül működik, és a multiplikátor csökkenésében jelenik meg.
BS = T − G, ahol T = T₀ + z·Y a teljes adóbevétel. Pozitív érték költségvetési többletet, negatív érték hiányt jelent. Fontos, hogy az egyensúlyi Y-t kell behelyettesíteni.
Ha a kormányzati kiadás és az autonóm adó azonos mértékben nő, a jövedelem akkor is emelkedik. Az egyszerű, adókulcs nélküli esetben ez a hatás pontosan 1, mert a kiadási és az adómultiplikátor összege 1/(1−c) − c/(1−c) = 1. Ez a Haavelmo-tétel.